5 hozzávaló, amit mindig tartok a hűtőmben, avagy vacsora a semmiből – egy elfuserált vendégség tanulságai

Azaz nem semmi, de majdnem. Süssünk bundáskenyeret! Oké, de nincs itthon kenyér. Tulajdonképpen tojás se. Akkor legyen tejbegríz (vagy grízpuding). Jó, a tejesdoboz még félig tele van, de előző héten kidobtuk a csomag grízt, mert molylepkepetét találtunk benne. Na jó, akkor… együnk halrudacskát! Abból legalább még van pár darab a mélyhűtőben. Igaz, az olaj is elfogyott. Hát akkor süssük ki vajban! Így is lett. Rizst és tartármártást tudtam hozzá készíteni. Nem túl fantáziadús, de van az a helyzet, amikor ez maga a mennyei manna.

Szerencsére a barátnőm sem az az ember, aki úgy tesz, mintha tökéletes lenne, így én is el tudtam engedni a parát, és inkább nevettem az abszurd helyzeten. Eszembe jutott, hogy nagyanyáink hányszor meg hányszor varázsoltak terüljasztalkámat valóban a semmiből. Végül vidám vacsora lett, és ez a lényeg.

Mindenesetre az után az este után elhatároztam, hogy néhány hozzávalót mindig tartani fogok a (mély)hűtőmben vagy a spájzban, a biztonság kedvéért. Bármikor jöhet olyan váratlan helyzet, amikor hálás leszek magamnak ezért az előrelátásért.

1. Két csomag ravioli a hűtőben. Vagy: spagetti és egy-két üveg spagettiszósz, illetve bármilyen tészta és egy csomag instant por, amiből percek alatt valami szószt tudok fabrikálni. A legtutibb vésztartalék. (Mondjuk amikor először vettem raviolit B-tervnek, az egyik csomagot rögtön két nap múlva megettük, csak úgy. Ez a veszély fennáll, úgyhogy az aranytartalékok ellenőrzését is fel kell vennem a heti teendők listájára.)

2. Egy kiló kenyér a mélyhűtőben, felszeletelve. (Ez tényleg szinte semmibe nem kerül, és ezer olyan helyzet adódhat, amikor jól jön. Ráadásul a sütőben átmelegítve olyan lesz, mintha most hoztuk volna a pékségből.)

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!