Egy „szépkorú sztárocska” születésnapjára

Egy ideje úgy érzem, itt az ideje, hogy meséljek nektek egy kicsit Iris-ról, hátha van olyan köztetek, aki még nem ismeri, vagy van, aki még többet tudna meg róla. Bár fantasztikus a stílusa, a hölgy nem stylist, ezt többször hangsúlyozta. Legalábbis nem a ruháké, ugyanis lakberendező és textiltervező – aki ráadásul évtizedekig dolgozott a Fehér Háznak is, 9 elnököt kiszolgálva. Persze előfordult, hogy textiltervezőként magának is készített darabokat, például csizmát, ruhát, de elsősorban nem ezzel foglalkozott.

Pályája elején egyébként még nagyon is a divatiparban képzelte el magát, aztán hamar rájött, hogy a magazinnál, ahova felvették, nincs túl nagy előrelépési lehetősége. Így hát egy jó kapcsolatokkal rendelkező asszonynál vállalt állást, aki azzal foglalkozott, hogy a II. Világháború alatt varázsolt ingatlanokat eladhatóvá. Iris miatta járta a bolhapiacokat és szeméttelepeket kincsek után kutatva – mivel másra nem igen volt pénz a dekoráláshoz és a kínálat sem volt túl kecsegtető – és gyorsan túlszárnyalta mesterét. A piacozást és kincskeresést egyébként annyira megszerette, hogy évtizedekig évi több alkalommal utazott Európába (például Párizsba) hogy szenvedélyének hódoljon.

Nem csak a bútorokat és apró csecsebecséket gyűjtötte mániákusan, imádta a régi textileket is, és folyamatosan kutatta a szebbnél szebb darabokat, amiket szálról szálra másoltak, hogy megőrizzék a letűnt idők szépségeit és új életre keltsék a gyönyörű darabokat. Egy fantasztikus kezdeményezés volt szerintem! Ez volt az Old World Weavers, amelyet férjével, Karl Apfellel alapítottak 1950-ben, és egészen 1992-ig vitték együtt, amikor is visszavonultak. New Yorki otthonában egyébként több helyen felbukkannak ezek a gyönyörű anyagok – nézzétek azt a hatalmas kabátkollekciót, Lányok!! ;)

És hogy jött a sztárság? Jogosan kérdezitek! ;) Úgy a 80-as évei derekán kezdték felkapni igazán Irist, mint stílusikont. 2005-ben nyílt meg Rara Avis, azaz ritka madár címmel egy kiállítás a ruháiból, amely remekül bemutatta, hogyan ötvözi mesteri érzékkel a bolhapiacon szerzett kincseit a legnagyobb tervezők darabjaival és a hagyományos etnomintás textilekkel. A több több elvet vallotta egész életében és micsoda harmóniában viszi mindezt véghez! Ez volt egyébként a Met (Metropolitan Museum of Art) első olyan kiállítása egy olyan, még élő hölgyről, aki nem tervező – és a show ennek ellenére több mint 150.000 látogatót hozott. Egy művészeti kritikus úgy fogalmazott róla: „Még mielőtt a multikulturális szó megszületett volna, Mrs. Apfel már viselte.”

A kiállítás sikere az egekbe röpítette Iris népszerűségét, és hamarosan megjelentek a fotói a Vogue Italia-ban (és szinte minden más divatmagazinban is), könyv készült, amely bemutatta ruhagyűjteményét, és modellnek állt egy Coach kampányhoz. És nem, itt nem volt megállás! ;) Jött még egy saját MAC paletta csupa életvidám színnel, egy Eyebobs szemüvegkollekció hatalmas keretekkel, egy saját, szintén nem túl minimalista kiegészítő kollekció az amerikai Home Shopping Networknél, majd tavaly egy reklámkampánya a Kate Spade márkával, csak hogy néhányat említsek.

És ha még mindig nem lenne elég Iris-ból, nézzétek meg a róla készült fantasztikus filmet, Édeseim! ;)

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!