Diana hercegné – Egy stílusikon divattitkai

Indításként rögtön jöjjön egy nagyon érdekes dolog, mégpedig hogy eredetileg nem is Dianával, hanem a nővérével, Sarah-val járt Károly herceg. Aztán a hölgy kijelentette a sajtónak, hogy ő bizony nem szerelmes, ami érthetően némi fennakadást okozott a kapcsolatban… Na de aztán bemutatta a hercegnek a 16 éves húgát, aki már korábban álmodozott róla, kiplakátolta vele a szobáját, és másoknak is azt mesélte, hogy hercegnő (vagy táncos) lesz. Persze odáig volt meg vissza a nála 12 évvel idősebb hercegtől, és rövidre fogva a szót, Diana álmai valóra váltak – 2 év múlva hivatalosan is udvarolni kezdett Károly, 1981-ben pedig jött az esküvő. Nézzétek, ennyire helyes volt Diana fiatalon:

Annyit azért elárulok már az elején, hogy ha divatról volt szó, Diana hercegné tudta, mit csinál és nagyon jól tervezett. Nem volt persze mindig extravagáns divatőrült – látszik ezen az 1980-as fotón is, mikor még nem volt a királyi család tagja és nem volt külön „divatkasszája”, hogy csak egy egyszerű kabátkát kapott fel az estélyijére, amit Margaret hercegnő 50. születésnapjára viselt. (Pedig ugye tudjuk, hogy a hosszú kabát mindig a ruha alá ér. ;)) Az esküvő persze más tészta volt, itt már volt büdzsé, és volt felhajtás és még annál is nagyobb titkolózás. Diana egyébként a Vogue egyik újságíróján keresztül ismerte meg a leendő tervezőpárost, David és Elizabeth Emanuelt, akiket szándékosan azzal a céllal választott, hogy az angol divatipart fellendítse. Ebben azért hasonlít Katalin hercegnére, igaz?

A tervezőpáros később azt mesélte, hogy igazából hárman tervezték a ruhát, és Diana nagyon élvezte az egész folyamatot. Rettentő izgatott volt minden ruhapróbán, farmerre kapta fel a hatalmas alsószoknyákat, szatén szoknyákat és fűzős felsőket. A végeredményre igazán büszkék lehetnek, hiszen a brit selyemből készült ruha nem csak, hogy betöltötte a St. Paul katedrálist – ez azért fontos volt, de 25 láb hosszú uszályával a divattörténelembe is bevonult (nem beszélve arról, hogy nagyjából 30 millió forintba került). Az esküvőt több mint 17 millióan követték világszerte!

Ezután elképesztően felgyorsult Diana fejlődése divat téren. Az első korszakát igazi mesebeli hercegnőként írják le sokan, ahogy azt a gyerekek elképzelik a rajzfilmek alapján. Tele masnival és fodorral, biztonságos, klasszikus választásokkal, és olyan divattervezőkkel, akiket az udvar is kedvelt és megszokott. De ahogy az életben, úgy a divatban sem tartott sokáig az álomvilág... Így aztán Diana elkezdett egyre rafináltabb és különlegesebb darabokat hordani, kifejezni a személyiségét, és feszegetni a határait, már ami az udvar szigorú szabályait jelenti. Minden szett jelentőségteljes és emlékezetes volt, ez volt a specialitása. Jól mutatja újítási vágyait, hogy egy melbourne-i látogatásra a félvállas estélyihez egy smaragd-gyémánt chokert vett fel tiaraként – a királynőtől kapta az esküvőre, és biztos vagyok benne, hogy az ajándékozó jobban örült volna a hagyományos viselésnek. De ki állíthat meg egy stílusikont? ;)

1985-re úgy nevezték a magazinok, hogy "Dynasty Di" – akik emlékeznek a Dinasztia című sorozat hölgyeire, biztos értik, miért – valószínűleg az olyan darabok miatt, mint a középső, ezüst Bruce Oldfield kreáció. A tervező azt nyilatkozta róla egyébként, hogy szeretett részt venni a tervezésben, de gyorsnak kellett lenni, mert hamar elvesztette a türelmét. Meg is értem! ;)

Szinte vitathatatlan, hogy a legikonikusabb ruha, amit Diana viselt, egy éjkék Victor Edelstein ruha volt, amit 1987-ben viselt Amerikában, Ronald és Nancy Reagan elnöki pár fogadásán. Ez volt az az alkalom, talán emlékeztek rá, mikor Travoltával táncolt. Táncolt, de még hogy! A színész először meg sem merte szólítani, nem hogy felkérni, aztán Nancy unszolására összeszedte magát és összesen 30 percig ropták. Megállás nélkül. Mit gondoltok, vajon féltékeny volt Károly herceg? ;)

Diana sosem foglalkozott azzal, éppen mi a divatos. Ahogy mondják, ő inspirálta a kifutókat és nem fordítva. ;) Az egyik kedvenc történetem ahhoz a ruhájához kapcsolódik, amit Catherine Walker egy 1989-es hongkongi látogatásra tervezett neki. A magas galléros, gyöngyökkel díszített bolerót I. Erzsébet királynő hatalmas gallérjai inspirálták, de a divattörténelmet kevésbé ismerő sajtó csak Elvis ruhaként jegyezte, és így is maradt meg az emberek emlékezetében, most pedig azt hiszem, a Victoria & Albert Múzeumban láthatjátok ezt a gyönyörű darabot. De vajon mekkora lehet a súlya a rengeteg kézzel felvarrt igazgyöngytől, mit tippeltek?

Egyébként, azt tudni kell, hogy eltartott egy ideig, míg igazán rátalált a saját stílusára – talán 1987 és Victor Edelstein környékére tehető -, de mikor igazán belelendült a válogatásba, már nagyon taktikusan tervezett, és mindig tudta, mit szeretne viselni. Nem hódolt be a letűnő trendeknek, és persze számtalan tervezőt inspirált. Catherine Walker volt az egyik fő tervező, akivel a legtöbbet dolgozott a ’80-as években, akit az előbb is említette, és aki sokat segített neki, hogy fiatalos és modern maradjon még az udvar keretei között is. Aztán persze a ’90.es években és főként a válás után más tervezőket is megismert, és sokkal merészebb kreációkat is bevállalt - Jacques Azagury brit tervező biztatta, hogy viseljen mélyebb dekoltázst és rövidebb szoknyákat. Úgyhogy hamarosan kimerészkedett a kontinensről, és felfedezte Versace-t, Valentino-t, a Diort, Christian Lacroix-t, és persze a Chanelt. De milyen jól tette!!!

Az egyik legemlékezetesebb pillanat ebből az időszakból – a nagy váltás idejéből – az úgynevezett Bosszú ruha volt, vagy Revenge dress, ahogy a brit sajtó nevezte. Ezt Christina Stambolian tervezte, még 3 évvel korábban a hercegnének, aki egészen eddig a napig nem merte felvenni. És hogy miért hívják úgy, hogy Bosszú ruha? Mert Diana épp azon a napon vette fel, mikor Károly herceg nyilvánosan beismerte, hogy viszonyt folytat Camilla Parker Bowles-szal. És igazság szerint nem is ezt a ruhát vette volna fel, hanem egy Valentino darabot, a divatház azonban előre sajtóközleményt adott ki a dologról, ami Diana kedvét szegte. Nem is csoda, jól akart kinézni és meglepetést szerezni, ha már összeszedte magát és egy ilyen szörnyű napon az emberek és a fotósok közé merészkedett. És láss csodát, másnap a sajtó nem a herceg tévében is leadott vallomásával volt tele, hanem egy sugárzó, gyönyörű, magabiztos 32 éves nővel. 3 évvel később aztán, látva a divat hatalmát, 79 ruháját árvereztette el, amivel 6 millió dollárt gyűjtött az AIDS és mellrák egyesületeknek.

És hogy miért szeretjük még Dianát? Mert ilyen csodásan festett laza, sportos darabokban is – és nem félt a farmer-farmer kombinációtól sem! ;)

És mert ilyen szuper szetteket állított össze – csak nézzétek azt a fekete pettyes kis blúzt a bőrövvel, a sikkes kalapot vagy a tollas fátylat! ;)

Remélem, Ti is élveztétek ezt a kis időutazást, és ti is azt kívánjátok, bár egy kicsit többet láttunk volna Diana-ból, a stílusikonból és az emberből is. Csók, Drágáim!!!!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!