Mit tegyünk, ha az imádott férfi nem épp a táncparkett ördöge? – 8 aranyszabály

Képzeld el a következő élethelyzetet: egy nagyon kedves barátod esküvőjén vagytok. A pár nyitótánca után végre a násznépé a táncparkett és felcsendül egy pörgős vagy egy romantikus szám, aminek hatására úgy érzed, alig tudsz megmaradni a hátsódon. Körülnézel, és az asztalotoktól, sőt a szomszédos asztaloktól is szinte kivétel nélkül mindenki felállt a párjával és elkezdte rázni a zenére. Aztán rápillantasz a kedvesedre, aki egy olyan mosolyt dob feléd, amiből azonnal kiolvasod, hogy „ebből most nem lesz tánc.” Ugye milyen ciki? Mit ciki? Kínos, pocsék érzés.

forrás: GettyImages

Mondhatnád, hogy teszel az egészre, te akkor is jól fogod érezni magad és bemész a tánctérre, majd a kisebb csoportosulásokhoz csapódva azért táncikálsz egy kicsit, de először is: az nem ugyanaz, másodszor pedig te is tudod, hogy ez bizony nem oldja meg a problémádat. Marad hát az a variáció, hogy valamennyit táncolsz a tömeggel, majd egyre többször visszaülsz a helyedre és a nyáladat csorgatva, bociszemekkel meredsz életed párjára, hátha leolvassa az érzelmeket az arcodról, mert hát megkérni te többször nem fogod, mert azt bizony egy magára büszke nő 2-nél többször nem csinálja – ahogy nagyanyád is tanúsíthatja.

De akkor mégis mi legyen? Mégsem élheted le úgy az életed – főleg, ha kimondottan táncoslábú vagy –, hogy minden bulin úgy ülj a helyeden, mint akit odaragasztottak.

Nos, mintegy tanácsként szeretném leírni az elmúlt évek tapasztalatai nyomán született „aranyszabályaimat” az ilyen esetekre, hátha neked is segítségedre lesznek valamennyire. És persze azt sem bánnám, ha a sorstársaim még bővíteni tudnák a kis listámat, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat: várom az ötleteket, tapasztalatokat!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!