Otthon lenni a gyerekkel igenis nehezebb, mint bármilyen fizetett munka. Ha nem hiszed, elmagyarázom
május 4
Hat éve vagyok főállású anya. „Háztartásbelinek” lenni megéri a fáradságot, jobban, mint azt valaha gondoltam. És sokkal nehezebb is. Az évek során több állásom is volt különböző területeken, és mindegyik másképp jelentett nekem kihívást. Otthon lenni a gyerekekkel a legkeményebb meló, amihez valaha szerencsém volt. Reggeltől egészen addig, amíg a férjem haza nem jön a munkából, anyaüzemmódban vagyok. Pelenkázom, takarítok utánuk, kaját csinálok, egész nap fuvarozom a gyerekeket. A kisbuszom a második otthonom, és ritkán van időm leülni, kivéve, amikor vezetek. Szeretem a munkám (említettem már, hogy ez munka?), de kimerítőbb, bármilyen irodai állás.
Mielőtt a dolgozó szülők nekiállnának beszólogatni, gyorsan elmondom, hogy egyformán tisztelem azokat a szülőket, akik egy irodában dolgoznak és azokat, akik otthonról dolgoznak. A szüleim mindketten dolgoztak, a férjem pedig a legkeményebben dolgozó apuka, akivel valaha találkoztam. Biztos vagyok bene, hogy akár máshol, akár otthon, akár főállású szülőként dolgozol, nagyon odaadóan, fáradhatatlanul végzed a munkádat. De őszintén szólva elegem van a stigmából, amely szerint a főállású szülők „nem dolgoznak”.
Az egyik legismertebb félreértés a főállású szülők tevékenységeivel kapcsolatban az, hogy, nos, egész nap tévét nézünk. Az én nappalimban, ha be van kapcsolva a tévé, leginkább a Spongyabob megy rajta, és ha a férjem itthon van, akkor valami sportkommentátor üvöltésétől visszhangzik a ház. Egyszerűen el se tudom képzelni, hogy elteljen egy egész napom tévézéssel. Az sem helytálló feltételezés, hogy egész nap a pizsamánkban lennénk. Ami engem illet, reggel felkelek, felöltözöm, a legtöbbször még sminkelek is. Ha valaki véletlenül rajtakapna, amint pizsamában viszem iskolába a gyerekeimet, ennek valószínűleg az az oka, hogy a szokásosnál is durvább reggelem volt. Nem az, hogy lusta vagyok vagy elhagyom magam.
Ami mindennél jobban bosszant a munkám kapcsán, az, hogy az emberek semmilyen tiszteletet nem tanúsítanak iránta. Ha ki kell töltenem egy űrlapot, legtöbbször szerepel rajta egy „foglalkozás” rubrika. Itt ki lehet pipálni a területet, amelyen dolgozom. Általában a „munkanélküli” kategóriát kell választanom. Most komolyan? Ennyit feltételez rólam a társadalom? Igen, belátom, hogy szerencsés vagyok, mert megadatott nekünk a lehetőség, hogy az egyik szülő otthon maradjon és minden energiáját a gyereknevelésre fordítsa. És ez így is történik. Minden áldott nap ledolgozom a sejhajom, kora reggeltől késő estig. Ami azt illeti, több munkám is van egyszerre, ha belegondolok.
Legközelebb talán, amikor ki kell tölteni egy űrlapot, akkor azt fogom beírni, hogy sofőr, korrepetítor, séf, sportjátékvezető, terapeuta, orvos és házvezetőnő. Ennyi talán elég lesz.
Reggelenként még sötétben kelek, felöltözöm és megetetem a három gyereket, mielőtt betuszkolnám őket a kisbuszunkba. Amikor a legidősebb megkezdte a napját az iskolában, hazamegyek és megetetem magamat is, beülök egy kád kávéba… ja nem, kitakarítok, előkészítem a vacsorát és összehajtogatom a ruhákat, amelyek minden bizonnyal már három napja a szárítóban senyvedtek. Akkor eljön az ebédfőzés ideje és a következő gyereket is előkészítem az iskolához. Amikor őt is elvittem az oviba, elintézek pár dolgot (általában a közértben szerzem be azt az egy-két apróságot, ami előző este kifogyott), aztán elhozom a legidősebb fiamat az iskolából. Elmenni a gyerekért az iskolába… stresszes része a napnak. Amikor kicsengetnek, gyerekek áramlanak ki a kapun, mint egy tehéncsorda. Amikor a fiam is felbukkan, próbáljuk megtalálni a kisbuszt a tömegben botladozva. Aztán hazaugrunk uzsonnára és kakilni, mielőtt elhoznánk a középső fiamat az iskolából. Korán kell odaérnünk, hogy még találjunk olyan parkolóhelyet, ami nem öt kilométerre van a bejárattól. Aztán irány haza, és következik a napom legnehezebb része.
Valamilyen okból az iskola után mindenki egyszerre akar tőlem valamit. Éppen vacsorát főzök karomon a kisbabával, míg az idősebb házi feladatot csinál, csöng a telefonom, a középső pedig rajzfilmet néz fülsiketítő hangerővel. Aztán, miközben a gyerekek elmesélik nekem, mit szerettek volna vacsorára (természetesen nem azt, amit kaptak), szépen megvacsorázik a család. Na jó, másképp fogalmazok: ők vacsoráznak, míg én rohangálok, mint a mérgezett egér, hogy a baba is egyen, meg az asztalra varázsoljam azokat a dolgokat, amiket elfelejtettem (szalvéták, innivaló), és gondoskodjam arról, hogy valamivel több élelmiszer kerüljön a szájukba, mint a padlóra. Mire magam is leülnék enni, mindenki más végzett már, úgyhogy rágás nélkül magamba tömöm az ételt, mivel a baba nagyon szeretne kimászni az etetőszékéből. Miközben kipucolom a konyhát, uzsonnát csinálok és ruhákat készítek ki másnapra, a férjem a gyerekekkel játszik, egészen addig, amíg azzal nem szembesülök, hogy a ház, amit egész nap takarítottam, megint tiszta kupi. Aztán mindenki felmegy az emeletre, hogy csendben (aha, persze) játsszon. És ezután kezdődik a fürdés.
Mivel a baba, aki nemrég tanult meg járni, állandó figyelmet igényel, a következő órát azzal töltöm, hogy kergetem a ház körül, mint egy állatkerti gondozó.
romper.com
Hogy tetszett a cikk?
május 4
6 cipő, amivel hamarosan minden bolt tele lesz
Új év, új cipő? A választékot elnézve akár még az is lehet, na jó szinte biztos is, hogy így lesz.
Íme pár hasznos tipp, hogy ne felejtsd el a jelszavad
Már próbáltál kismillió lehetőséget, de egyik sem működik. Hosszú percek óta bámulod a képernyőt és töröd a fejed, hogy mi lehet az azonosító, ami nem jut eszedbe. Segítünk, hogy elkerüld ezt az idegörlő helyzetet!
Tükrök tennél a falra? Így helyezd el, hogy menőbb legyen a lakásod
Szeretnéd egy kicsit tágítani a teret az otthonodban? Szereted, ha csillog a fény a falakon? Akkor vegyél néhány tükröt és szereld fel a lakás különböző pontjain.
Kicsi a szobád? Így válogass bele bútort
Egy kis szoba esetén rendkívül fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő bútorokat, melyek tökéletesen passzolnak bele, és még praktikusak is. Lássuk, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe vennünk a bútorok kiválasztása során.
Így rendezd be a sminkasztalod, hogy időt takaríthass meg reggelente
A napi rutinunknak sok elhanyagolható lépése van, de a fésülködőasztalnál eltöltött percek nem tartoznak bele ebbe a kategóriába. Ez az a hely, ahol a varázslat történik, ahonnan a beauty rutinunknak köszönhetően friss emberként állunk fel, hiába ültünk oda le kómásan, félig nyitott szemmel, a kávénk után tapogatózva.