Hálapénz, amiből egyszer és mindenkorra elég volt

Nemrég egy barátnőmnek nőgyógyászra volt szüksége, sürgősen. Komolynak ható probléma volt, így miután az ügyeletről két vállrándítás, illetve a módfelett hatékony és bűvös nyugodjon meg mondattal hazaküldték, magánrendelőt kerestünk. Önmagában ez is nonszensz volt, hiszen később, orvos ismerősökkel folytatott beszélgetésekből is kiderült: jól gondoltuk, a tünetei valóban szükségessé tettek volna minimum egy laborvizsgálatot, semmi nem történt, segítséget nem kapott, a javasolt terápia pedig semmiféle hatással nem bírt. Nekiláttunk hát online magánorvost keresni.

A magánrendelésre érkező beteg úgy dönt, valami miatt nem az állami egészségügyi ellátást kéri. Itt nem mulaszthatom el megjegyezni, mennyire dühít, amikor valaki azt mondja az állami helyett, hogy ingyenes egészségügyi ellátás, mert a nagy büdös fenéket ingyenes, minden adófizető kifizeti a költségeit minden egyes hónapban – ami azt illeti, nem is keveset. Szóval az ok sokféle lehet: a féléves várólistáktól kezdve a kórházban örök életnek ható várakozási idő elkerülésén át a miliőtől való irtózásig mindent hallottam már, a Dél-tepsi köznyelvi megnevezése semmi jóval nem kecsegtet (pedig feküdtem benn és elképesztően profik voltak), a Péterfy Baleseti Központjának teraszáról meg ugye a temetőre látni.

No de vissza a barátnőmhöz: normális állami ellátás hiányában magánorvost kerestünk, és be kell valljam, pokoli érzés volt olvasni, melyik orvosnak mi a kórházi és a magánrendelői tarifája. Vagyis fórumokat néztünk, ahol pontosan lekövethető, melyik orvos mennyiért dolgozik a magánrendelésén, és mennyi pénzt kell a zsebébe tenni a kórházban ahhoz, hogy a fizetők vélelmezése szerinti megfelelő elbánásban részesüljünk.

Borzalmas ellenérzéseket vált ki belőlem a téma, szóval vessetek a mókusok elé: elfogult és indulatos vagyok. Viszolygok attól az orvostól, akiről tudni lehet vagy érzem, hogy miközben a munkáját végzi, plusz pénzt is akar. Hogy tőlem, azt még csak-csak benyelem, hogy a kilencven éves nénitől, aki tűzifát is alig tud venni, neki meg egy liter benyára elég a néni pénze az új x6-ba, azt kevéssé tudom elfogadón megítélni.

Ha valaki hálás egy nővérnek vagy orvosnak, joga van ezt a hálát kifejezni. Hogy szükséges ezt pénzben tenni, abban nem hiszek, ha elvárásnak érezném a hálapénzt, biztosan kellemetlenkedve, mondjuk élő állatot adva − kacsa, liba, nagyanyáink idejében − tenném. Hogy a legtöbben valóban odaadó és alázatos munkát végeznek, egy percig nem vitatom, tisztelem a szakmájukat és az elhivatottságukat. Nem róluk beszélek. Nem a magánrendelésekről beszélek és nem is 48 órás ügyeleteket vállaló, robotoló orvosokról, vagy a valóban éhbérértő dolgozó nővérekről. Azokról beszélek például, akik a magánrendelésükön megkérik azoknak a vizsgálatoknak az árát, amelyeket aztán a kórházban, annak költségén végeztet el, vagy azokról, akikről a fórumok is írják, a kórházakban mennyiért dolgoznak. Tehát akinél nem saját döntésem kérdése, akarok-e hálálkodni, hanem elvárás.

A Magyar Orvosi Kamarának egyértelmű a témában az álláspontja: a létező összes fórumon, minden formában követelik ennek tiltását és büntethetőségét, adó és kapó részéről egyaránt. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a közvélekedés általában az, hogy a hálapénz adása biztosíték egy jobb ellátásra, ugyanakkor úgy véli, ez egy téves paradigma, ráadásul a paraszolvencia torzító hatást gyakorol a betegellátásra.

Nem akarom az orvosokat felelősnek kikiáltani, hogy a hálapénz intézménye a mai napig működik: ez nyilván az egészségügyi dolgozók szégyenteljes fizetési- és munkakörülményeivel is összefügg, és bizony a lakosság hozzáállásával is, akik ezt az intézményrendszert (még ha jobb ellátás reményében, félelemtől vezérelve is), de fenntartják.

Tisztában vagyok a félelem természetével: nyilván nem szeretném, ha engem vagy egy hozzátartozómat egy végkimerülés szélén álló, túlhajszolt sebész műtene, és örülnék, ha a sürgősségin sem a nővérnek, sem az ápolónak nem okozna semmiféle problémát a villanyszámla kifizetése. De az a helyzet, hogy rossz hónapokban nekem is fejfájást okoz. A helyzet mondjuk orvosok esetében egyre súlyosabb: az amerikai pszichiátriai társaság felmérése szerint mind több fiatal orvos követ el öngyilkosságot, a kiégettség pedig a legfiatalabb orvosoknál a legjellemzőbb. Ezek végtelenül aggasztó tendenciák.

forrás: Getty Images

A probléma, hogy az állami egészségügyi ellátásban a legtöbben hiába lelkiismeretesek, kivételek mindig lesznek, és ebben a kérdésben sajnos olyan számosan vannak, hogy az gyakran morálisan is bélyeget nyom azokra az egészségügyi dolgozókra is, akik tisztességesen és alázattal végzik a munkájukat. Szóval csak azt akarom mondani, hogy vannak nagyon jó fej orvosok, úgyhogy ne engedjünk a pénzt vagy életet mentalitásnak!

A szerző író, a Corvina Könyvkiadó szerkesztője. A róla készült fotót Kaszás Tamás készítette.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!