„Az én gyerekemet nyugodtan felpofozhatja a tanár”

Természetesen a kérdésfelvetés olyan értelemben hülyeség, hogy a tanár pontosan tudja, hogy nem bánthatja a tanítványait. Tilos, ezért simán feljelenthetik és nagy valószínűséggel akkor az állása bánja. Azonban ennek ellenére rendre előfordulnak tanárok, akik igenis adnak egy kokit, elcsattan egy füles. És még mindig vannak szülők, akik helyeslik a verést.

A címben szereplő mondatnak évekkel ezelőtt voltam fültanúja, amikor kiderült, hogy egy szemtelen fiút elég rendesen felpofozott egy tanár. A szülők – teljes joggal – kiakadtak és követelték, hogy történjen valami, de a rendőrséghez senki nem akart fordulni. Viszont meglepő módon voltak néhányan, akik azt mondták, hogy az ő gyereküket nyugodtan lehet verni, biztosan nem árt egy-két pofon a neveletlen kölyöknek.

Az egész csak azért jutott eszembe, mert az egyik kollégám a minap szülőn volt, és ott is hasonló dolgok hangzottak el. A szülők két táborra szakadtak, az egyik tábor - ők voltak többen – hallani sem akar semmilyen olyan helyzetről, amikor valaki megüti a gyerekét. Sem tanár, sem más. A másik tábor szerint ez tökre belefér, nem árt néhány maflás egyiknek sem. Mondanom sem kell, a kollégám tökre kiakadt ezen, a feleségével együtt elzárkóztak a körmös, füles, vagy bármilyen más bántalmazásnak még csak a lehetőségétől is. Szerintem ez teljesen rendben is van így.

Körmös, fa vonalzóval

Emlékszem, amikor engem 14 évesen bántott az egyik tanár, körmöst adott fa vonalzóval. Egy fiatal pasi volt, aki akkor kezdett tanítani, én meg egy csacsogó kislány. Annyira bepöccent, hogy megszólaltam a németóráján, hogy jó néhányszor ráhúzott a kezemre. Fájt, nemcsak akkor, de később is. Napokig nem tudtam fogni vele, az apám pedig kiszúrta, hogy furán tartom a kezem. Mikor alaposan kikérdezett, hogy mi is történt, miért, az utolsó mondata az volt, hogy mondjam meg a tanár nevét. Megtettem, ő meg vette a kabátját és elment otthonról. Később tudtam meg, hogy bement a suliba, és elég határozottan megmondta a fiatalembernek, hogyha még egyszer bántja a gyerekét, akkor nem lesz sem finom, sem úriember. Soha többé nem kaptam körmöst, de még egy fura pillantást sem, ugye, mondanom sem kell?

Valami hasonlót tennék én is, ha bárki bántaná a gyerekemet. Ez nem is kérdés. Ha a gyerek szófogadatlan, szemtelen, akkor szóljanak nekem, majd én megnevelem, elvégre az én gyerekem. Nem bánnék kesztyűs kézzel vele, otthon úgy letolnám, hogy csak pislogna, az tuti. Szerencsére, egész jól viselkednek a gyerekeim az iskolában, de ez pont azért van, mert így vannak nevelve. És verni sem kellett őket ehhez. Biztosan szerencsém is van, és az is biztos, hogy nem angyalok, csak normálisak. Soha eszembe sem jutott, hogy más dolga lenne az ő nevelésük, vagy bárki kezet emelhetne rájuk, ha nem viselkednek helyén valóan. És őszintén szólva azt a pedagógust sem értem, aki úgy gondolja, hogy joga vagy oka van megverni egy gyereket. Hirtelen felindulásból sem.

És igen, azt is tudom, hogy a gyerekek baromi szemtelenek, sokkal rosszabbak a suliban, mint mi voltunk. És ez nagyon szomorú, de ennek ellenére a verés nem megoldás. Van rengeteg más eszköze is a tanárnak arra, hogy megbüntesse a diákot. És persze otthon a szülő neveljen, elvégre ez a dolga.

Te mit gondolsz? Szerinted a pedagógus megverheti a gyerekedet?

További fotó: Getty Images

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!