Nekem is csak a senkim voltál

A területeddel mindenki elégedett volt, hiszen elég tágas, füves, van benne kutyaház, egy vödör víz és egy pléhtál az ételednek.

Nem voltunk jóban. Mindig megugattál, amikor elmentem a kerítésed mellett. Nem mindenkit ugattál meg. Engem igen. Soha nem simogattalak meg. Soha, semmilyen kapcsolatba nem kerültünk. Te ugattál én meg továbbmentem. Ennyi.

Napok óta esett az eső. Szitáló, nyálkás, szürke. A raktár és az iroda közötti út a kerítésed mellett megy el. Többször is megtettem az utat melletted, de nem ugattál, nem is mozdultál. Mások is elmentek melletted. Feküdtél összegömbölyödve a vizes fűben és esett rád az eső. Az emberek meg csak mentek a kerítésed mellett ide-oda. Aztán szóltam, hogy figyeljetek már, a Buksi nem mozdul.

Jöttek. Nem rögtön, csak délután. Rád terítettek egy fóliát. Mert mi mást tehetnének. Majd bemegy a házába, ha akar.

Nem mentél be. Azt már észre sem vették, hogy időközben a hátsó lábaid lebénultak. Gondoltad volna, hogy egyszer bemerészkedem hozzád és én fogom betuszkolni félig lebénult testedet az eső elől a házadba?

Az előző napok szürkeségéhez képest ma már szikrázóan süt a nap, de a hideg élesen csíp.

Megyek az irodába a kerítésed mellett. Elkapom a pillanatot, ahogy megemeli az állatorvos a fejedet és az rongyként hullik vissza a földre. Az életet már kiinjekciózta belőled. A háttérben ássák a gödrödet. Panaszkodnak, hogy sok a gyökér a földben, nehéz ásni. Senkinként jöttél, senki voltál és senkiként mentél el. A neved is igazán semmitmondó volt. Buksi. A telep kutyája, senki kutyája.

Kaptál a kupacodra egy keresztet. Mert akkor így minden megbocsájtva.

Miért fáj ennyire? Mit tudom én… hiszen nekem is csak a senkim voltál.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!