4 hiba, amit elkövettem a házasságomban (most már csak a volt feleség vagyok)

Minden éremnek két oldala van, de amikor egy problémás házasságban vagy rossz kapcsolatban vagy, nehéz a másik fél szemszögéből is látni a dolgokat. Ezzel kapcsolatban írt egy cikket egy elvált nő a YourTango-ra arról, hogy bár az exférje lépett félre, és hagyta ott a házasságukat, mégsem teljesen őt kell hibáztatni ezért.

Hónapokon át hibáztatta volt férjét a válás miatt, miközben saját magáról egy sokkal szebb képet festett. Amikor viszont elment egy pszichológushoz, rá kellett jönnie, hogy mindenhez két ember kell. Ezért osztotta meg másokkal is történetét; hogy mindenki tanulhasson belőle, és még időben észlelje a jeleket. Az alábbi négy dolgot csinálta rosszul állítása szerint.

„1. A gyerekeimet vettem előre. A saját gyerekeidet könnyű szeretni. Ez kevés erőfeszítést igényel, és mindentől függetlenül imádnak téged. A házasság ennek ellentéte: ez munka. És amikor a házasság tényleg munkának is kezdett érződni, inkább kiléptem, és elmentem egy workshopra vagy múzeumba a gyerekekkel. Sokszor szerveztem ezeket a programokat akkorra, amikor tudtam, hogy a férjem nem ér rá. Azt mondtam magamnak, hogy ez rendben van, mert amúgy is szeretett dolgozni, és morcos volt a családi eseményeken. Sokszor választottam inkább a gyerekek szobáját éjszakára, mondván, hogy ő későn fekszik le, és egyébként is horkol. A végeredmény az lett, hogy szinte sosem voltunk kettesben, és sosem voltak gyerekmentes randijaink.

2. Nem állítottam fel határokat a szüleimnek. Sokszor voltak nálunk, néha bejelentés nélkül betoppantak, és csak besétáltak. Gyakran "kisegítettek minket" a ház körüli tennivalókkal, noha senki sem kérte őket erre. Például elhajtogatták a ruhákat. Velük mentünk nyaralni. A szemünk előtt szóltak rá a gyerekeinkre. Annyira nem akartam felidegesíteni a szüleimet, hogy nem voltam képes határokat állítani, és megkérni őket arra, hogy ezt ne lépjék át. A férjem, lényegében szó szerint az egész családomat elvette feleségül.

3. Kritizáltam őt. Azt hittem, a szeretet az őszinteségről szól, de mind tudjuk, hogy az igazság milyen fájdalmas. Ahogy egyre jobban elkényelmesedtünk (értsd úgy, lusták lettünk), annál ritkábban próbáltam megoldani a problémákat. Inkább a barátnőimnek, anyukámnak, munkatársaimnak panaszkodtam róla. Minden. Egyes. Nap. 'El tudod hinni, hogy ezt csinálta?', vagy 'Nem hiszem el, hogy megint nem tette ezt meg'. Ahelyett, hogy felépítettem volna az egóját, inkább keresztül gázoltam rajta.

4. Nem veszekedtem megfelelően. Tudom hogy furcsának hangzik azt mondani, hogy van jó módja a veszekedésnek, de ez így van. Én viszont mindig igyekeztem fenn tartani a békét a házban azáltal, hogy nem mondtam el, mi zavar engem. Ahogy azt valószínűleg sejted, végül az apróságok hatalmas dühfelhővé alakultak át, amik időnként elkerülhetetlenül kirobbantak, igazi, ijesztő Hulk-os haraggal. Ezek után pedig a viselkedésemet azzal magyaráztam, hogy egyetlen nő sem tud többet elviselni ennél. Visszatekintve elég rémisztő voltam akkoriban."

A nő és a férje ma már nincsenek együtt, történetét viszont nem azért írta meg, hogy ezzel visszanyerje volt férjét. Inkább az volt a célja, hogy mások is tanuljanak a hibáiból, amelyeket többé ő sem fog elkövetni a következő kapcsolatában. Természetesen a férj sem viselkedett megfelelően, de tény, hogy minden történetnek két oldala van, és az igazságot akkor ismerheted meg, ha mindkettőt meghallgatod.

Ha pedig az alábbi problémák jelentkeznek a kapcsolatodban, sajnos nagy az esélye annak, hogy nem fogjátok tudni megoldani őket!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!