Forrás: A Kisanyám – mostantól minden más című filmből / Facebook / Raising Helen Fan
Lehet, hogy nem szép ezt így kijelenteni, de sosem voltam oda a gyerekekért. Míg mások majd elolvadtak egy cuki gyerekfotó láttán, én kellemetlenül nyeltem egy nagyot és megpróbáltam magamban tartani a szarkasztikus megjegyzéseimet. Ki gondolta volna, hogy eljön az a nap, mikor én fogom cuki gyerekes fotókkal traktálni hüledező ismerőseimet.
Három testvér, két barát, egy lakberendező, egy jógaoktató, egy luxushölgy, egy írónő. És egy lakás. Ami mindenkinek kell. Dióhéjban így foglalnám össze azt az alaphelyzetet, amely a Kölcsönlakás című film összes félreértésének origója.
Jól tettem, hogy igent mondtam egyedül a dolgára igyekvő nőként ennek a fogyatékkal élő embernek a kérésére? Igent mondtam volna egyáltalán, ha tudom, hogy perceken belül teljes testtömegével fog rám nehezedni egy vadidegen férfi? Nehéz történet következik.
A puszival köszönés számomra rém fárasztó és idegesítő művelet, amelynek során közelebb kerül az arcom idegen emberek ajkához, mint szeretném. De a helyzet ennél bonyolultabb. Mert valójában nem az a kérdés, hogy miért nem szeretek puszival köszönni (azért, amiért más ki nem állhatja a finomfőzeléket), hanem az, hogy miképp akadályozhatnám meg.
Nekem ez lett a nagybetűs "Sport" az életemben, ez lett az a mozgásforma, amiben végre tényleg magamra találtam.
Horoszkóp
Tudatos élet
Lélek
Divat
Szépség | Beauty Club
Sztárok