Kilenc jel, hogy halogatós típus vagy és észre sem veszed

Halogatás az élet megrontója. Tudom, Csokonai Vitéz Mihály az ábrándozásról beszélt inkább (rokon fogalmak amúgy). Elképesztően sok időt – hovatovább energiát és pénzt is – vagyunk képesek kihajítani az ablakon csak azért, mert félünk nekikezdeni a legnehezebb feladatainknak. Igen, merthogy a halogatás legfőbb oka a félelem. Ezt számtalan szakértő alátámasztja – ha szeretnéd még egy kicsit halogatni a fontosabb teendőidet, akkor olvass még itt a halogatásról. Amikor éppen lázasan teszem a semmit (vagy valami kevésbé létfontosságú dolgot), hogy ne kelljen belekezdeni a Nagy Feladatba, akkor jobb, ha legalább felismerem vagyok vele, hogy félek tőle. Attól félek, hogy

• nem leszek képes a végére jutni
• hogy belebukom
• hogy gyötrelmes lesz végigcsinálni

...és mindez akár igaz is lehet, sőt, minél később kezdek neki, annál nagyobb valószínűséggel igazolódnak be a balsejtelmeim (mert kevesebb idő lesz rá és fáradtabb is leszek, mintha rögtön ezzel indítottam volna a napot).

Szóval jól tudom, milyen érzés ez. Úgyhogy itt egy pár jel, amiről, ami engem illet, már felismerem, hogy valami nem stimmel. Remélem, kedves olvasó, nem veszel belőle mindent magadra, legalábbis ami nem a te inged:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!