Innen tudhatod, hogy a gyereked érzelmi evő + 9 tipp, hogy egészséges kapcsolata legyen a kajával

A csoki vagy a süti vagy a csipsz szinte minden családban jutalmazásra vagy vigasztalásra szolgáló eszköz, nincs hát mit csodálkoznunk azon, hogy a gyerek hamar érzelmi evővé válik, megszokja, hogy a kajával könnyen megnyugtathatja magát. Az érzelmi evés önmagában is probléma, amivel felnőttként is rengetegen küzdünk, de ráadásul további egészségügyi kockázatokkal jár és súlyos étkezési zavarok is kialakulhatnak belőle.

Fontos tudni, hogy az érzelmi evés és az ebből származó súlyingadozás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyereknek nincs elég akaratereje – inkább „csak” képtelen megbirkózni a rá nehezedő érzelmi nyomással. „Az érzelmi evő, ahelyett, hogy szembenézne azzal a tényezővel, ami a diszkomfortérzetét okozza, átmenetileg egy olyan tevékenységgel enyhíti a fájdalmát, ami elvonja a figyelmét és megnyugtatja, például fagylalt vagy édesség fogyasztásával” – magyarázza a romper.com-nak egy amerikai család- és párterapeuta, Dr. Fran Walfish.

Ha szülőként azt látjuk, hogy a gyerekünk túlevésre mutat hajlamot, először „próbáljunk őszintén felmérni az otthonunkban uralkodó stressz-szintet” – ajánlja a pszichológus. Ha furcsa vagy akár felzaklató jeleket érzékelünk a gyerek viselkedésében – például hogy elrejt finomságokat vagy kicsempész ezt-azt a konyhából –, akkor ne álljunk neki megalázó módon fegyelmezni.

– mondja Walfish. Ez csak olajat öntene a tűzre és komolyabb étkezési zavarba is torkollhat. Inkább járjunk elöl a jó példával: együnk egészségesen, spájzoljunk be zöldségekből, gyümölcsökből, egészséges fehérjékből, osszuk meg a gyerekeinkkel, amit mi magunk eszünk és bátorítsuk őket, hogy beszéljenek arról, ami miatt szoronganak, hogy a mi segítségünkkel le tudják küzdeni azt. Az evés csak tünet, a probléma gyökere mindig a szorongás, nem pedig a kaja, ezért a küzdelmünknek a gyermekünk aggodalmait kell megcéloznia, nem pedig azt, hogy ma hány tábla csokoládét tüntetett el már megint.

Az érzelmi evés tanult viselkedés, így a szülő igenis tehet azért, hogy megelőzze a rossz szokások kialakulását, illetve gátat szabjon nekik. A Time magazin arról ad hírt, hogy azok a gyerekek, akiket étellel jutalmaztak vagy annak megvonásával büntettek, könnyebben nyúltak a finomságokhoz, amikor stresszes állapotba kerültek.

Még a legjobb szándékú fegyelmezés („edd meg a brokkolit”) is érzelmi evés melegágya lehet kutatók szerint. A szülőnek ezt kell megtanulnia: amikor ételről beszélünk, akkor mindig van mögötte valami más – leginkább a saját viszonyunk az evéshez. Ne próbáljuk kontrollálni, hogy mikor és mennyit esznek, inkább ajánljunk fel nekik egészséges választási lehetőségeket. Hagyjuk meg nekik a lehetőséget, hogy maguk döntsék el, mikor éhesek és mikor jóllakottak.

„A spenót az spenót, a csokis keksz az csokis keksz, az étel az étel”

– mondja egy dietetikus, Justine Roth a blogján. A desszert nem lehet jutalom azért, hogy megette a gyerek, ami a tányérján volt, és a zöldségek ne legyenek a jó magaviselet szimbólumai.

Ha azt látjuk, hogy a gyerekünk érzelmi okokból eszik, felejtsük el, amit ételről, testtömegről és megjelenésről gondolunk. Tudatosítsuk magunkban, hogy a gyerek nem tud megbirkózni egy streszs helyzettel, és szüksége van a szüleire, a tanácsaikra, a szeretetükre, az ítéletmentes figyelmére, jobban, mint valaha. Gyerekorvos és pszichológus segítségét sem tilos kérni, sőt.

Íme 9 szempont tőmondatokban, amik kiindulópontként szolgálhatnak, hogy ne legyen a gyerekünkből érzelmi evő és ha már ilyen tüneteket tapasztalunk nála, akkor hogyan segíthetünk neki leküzdeni a démonokat:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!